Hol is kezdjem... Talán az elején kellene.
Azt mondják, hogy a tavasz a megtisztulás, az újjászületés időszaka, amihez társul a tavaszi fáradtság és egyéb cifraságok. Tündöklő világ, kék ég, megpattanó rügyek. Lelki szemeim előtt lebeg a tökéletes tavasz a napsütéssel és a levegő friss illatával. Nos, 2019 tavasza valami újat hozott a mi számunkra is, de egy kicsit másképp, mint ahogy azt elképzeltük.
Prögős évnek indult, tele lehetőséggel és eseménnyel. A tárulkozó lehetőségekbe kapaszkodtunk bele és ekkor született meg az ötlet: indítsunk egy egyesületet! Hát jó... Akkor indítsunk. De hogyan is kezdjünk neki? Legelső lépésként kell egy név. Na igen... a nevekkel mindig bajban voltunk, nem azért mert nem találtunk, hanem mert túl sokat találtunk és nem tudtuk eldönteni, hogy melyik legyen. Ez most sem volt másképp. Elő a papírt, ceruzát! Körbeültük az asztalt és mindenki elkezdte leírni a saját ötleteit. Lett is vagy 25 névötlet. A legnehezebb rész csak ezután következett: melyik legyen az EGYETLEN, ami végül megmarad? Mindenképp a természethez akartuk kötni a nevet, mivel tevékenységekben is természetközeliben gondolkodtunk. Így elkezdtük válogatni azokat, amikben valamilyen módon megjelenik a természet. Leszűkült a kör. A megmaradtak között volt Tündérkert, Csillagvirág, Természetvár, Csillagösvény és még sok ezekhez hasonló. Minél kevesebb név maradt, annál nagyobb gondban voltunk. Mivel mindünknek tetszettek a megmaradt nevek, nem tudtunk dönteni. Az internet mindig nyújt valamilyen megoldást, ezért mi is hozzá fordultunk és megkerestük a már létező egyesületek listáját. Így könnyebb volt dönteni, azokat a neveket, amelyek már szerepeltek a listán kihúztuk. Hát megvan! Az EGYETLEN, ami megmaradt a Csillagösvény volt. Szabadjára engedtük a képzeletünk, bejárta Csaba királyfi csillagösvényét, majd visszatért a csillágvirággal belepett zöld erdőbe. Igen. Megvan. Most már útnak indulhatunk!
